Oldalak

2013. november 11., hétfő

Egy Recce kis csapatos küldetés története: Operation Abduct 1 & 2, I. rész

Operation Abduct 1


A 80-as évek közepére a kis csapatos felderítő technikák a lehető legkifinomultabbakká váltak, az akkor névleg az 5RR alatt szolgáló 5.4RC számított az elitek elitjének, akikre bátran lehetett bízni több hétig-hónapig tartó, pár személyes felderítő küldetéseket. Tevékenységük megkoronázásaként indult útnak 1986. végén az Abduct hadművelet.

A kubai, kelet-német és szovjet támogatással működő angolai légierő igen nagy fejfájást okozott akkoriban a dél-afrikai hadvezetésnek. A főképp kubai és keletnémet pilóták által repült MiG-21 és az szovjetek használta MiG-23 gépek teljesítményben jobbak voltak, mint a SAAF által használt Impalák, de a Mirage (Cheetah) gépekre is valós veszélyt jelentettek. André Diedericks őrnagy kapta a feladatot, hogy 5.4 kommandója élén szivárogjon be az Angola déli részén elterülő, Menongue-i reptérre, és robbantsa fel az ott található ellenséges harci repülőgépeket.

A küldetésre három kiválóan képzett recce lett kiválasztva, az előbb említett Diedericks őrnagy mellett Koos Stadler hadnagy, és a csapat fekete tagja, Neves Matias. A terv szerint Stadler és Diedericks lopakodik be a reptére elvégezni a szabotázsakciót, míg Matias a külvárosban vár rájuk. A reptér kb. 20km-es megközelítéséig Micky százados vezetésével jelentős UNITA támogatást is kaptak.

A csapat helikopteren érkezett az UNITA által ellenőrzött angolai területre, és a megérkezésük rendben lezajlott, Micky százados emberei gondosan előkészítették, és védték a kirakodási pontot. Innen együtt folytatták útjukat az UNITA erőkkel, és pár nap alatt elérték azt a pontot, ahol szétváltak útjaik. Így a három felderítő magára maradt a területen. Menongue külterülete meglehetősen sík volt, így a csapat nagyon óvatosan és lassan haladt előre. Mivel a helyi lakosság általi lelepleződés esélye igen magas volt, így csak éjszaka haladhattak, nappal pedig muszáj volt meghúzniuk magukat, minek köszönhetően  az előttük lévő útszakaszról sem tudtak előre infót szerezni. A feladatot nehezítette, hogy nem ismerték pontosan a helyiek kisebb településeinek gócpontjait, valamint hogy a közelben ott leselkedett a veszély egy egész FAPLA dandár képében. A reccék át is éltek néhány közeli találkozást a lakosság tagjaival, de nem fedezték fel őket. Pár nappal később elérték azt a pontot, ahol Matias-t hátrahagyva, Diedericks és Stadler ketten folytatták a behatolást. Egy reggel, amikor a páros egymáshoz közel, néhány cserje alatt feküdt, pár helyi gyerek egy nagyon közeli fára mászott, és ágakat kezdtek vagdosni, nem észlelvén a szinte alattuk fekvő dél-afrikaiakat. Jó pár idegfeszítő perc után a gyerekek továbbálltak, így a két katona továbbra is rejtve maradt a helyiek előtt.

Ekkor már felfigyeltek arra, hogy a vártnál nagyobb a légi mozgás a reptéren főleg napnyugta környékén szállt fel sok gép, és repült észak felé. A sűrűn lakott környék, és az ellenség nagy mérete miatt a szabotázs akció előtt muszáj volt a reptértől távolabbról indulniuk, és nem könnyítette meg a dolgukat az sem, hogy a reptér körzetében meglehetősen gyér volt az aljnövényzet. Mivel az időbeosztás nagyon szoros volt, ezért meg kellett kockáztatniuk, hogy az éj leszállta után közvetlenül megindulnak végrehajtani az akciót. Ez előre látható eseményhez vezetett, egy helyi férfivel találkoztak, de a black-is-beautiful álcakrémnek, valamint Diedericks néhány portugál szavának köszönhetően sikerült feltűnés nélkül továbbhaladniuk. Ha ez nem lett volna elég, egy mocsaras területen is át kellett haladniuk, de hála Stadler mesteri tájékozódó képességének, ezen viszonylag hamar túljutottak, de így is értékes időt vesztettek. Ezután egy ellenséges útlezárás miatt további kerülőt kellett tenniük, így a tervezett időből kezdtek kicsúszni, de még ekkor sem gondoltak arra, hogy felhagyjanak a küldetéssel. Amikor elérték a reptér területét, felfedeztek az oldalukban egy harckocsiállást, amit nagy ívben elkerülve végre elérték a kifutópályát. Ekkora viszont már olyannyira kifutottak az időből, hogy esélyük sem lett volna napkelte előtt elérni a gépeket, elhelyezni a tölteteket, és még sötétben biztonságos távolságra eltávolodni a repülőtértől. Így meghozták a keserű döntést, a lehető leggyorsabban visszaindultak, bőven a lakott területeken kívülre. A következő napot főképp pihenéssel töltötték, majd éjszaka továbbmentek, hogy egyesüljenek Matias-al és az UNITA katonákkal.

Mivel a kis csapat nem tudta elfogadni, hogy az akciót az időkeret túllépése miatt fújták le, és nem azért, mert lelepleződtek, a hármas tanácskozni kezdett, hogy tegyenek-e még egy próbát a reptéren. A holdállás miatt muszáj volt gyors döntést hozniuk, de végül arra az elhatározásra jutottak, hogy ketten újra megpróbálják. Ekkor Matias már nem tartott velük félúton, túl kockázatosnak ítélték egyedül hátrahagyni, így őt az UNITA erőkkel hagyták. Ekkor a páros jóval gyorsabban haladt, mivel első kézből származó információjuk volt a terepről és az ellenséges állásokról, valamint nem vesztegették az időt a környékre való beszivárgással, hanem egyből a reptérre tartottak. Sikerült is időben elérniük a kifutópályát, és éjfél után elérték a vadászgépek parkolóhelyét. A kifutópálya mellett haladva elértek egy hangárhoz, melyet az onnan kiszűrődő hangok alapján a műveleti helységként azonosítottak. Hamarosan azonban felfedezték, hogy jóval kevesebb gép van a reptéren, mint arra számítottak, és közelebbi szemlélődés után kiderült, hogy néhány használaton kívüli könnyű repülőgépet leszámítva az egész reptéren mindössze egyetlen Mi-8-as szállítóhelikopter árválkodott, a harci gépeknek pedig se hírük, se hamvuk. Egy gyors értékelés után stratégiai okokból azt a döntést hozták, hogy nem éri meg egyetlen helikoptert felrobbantani, aminek folyományaként egészen biztosan megnöveli az ellenség a repterei biztonságát, és így a jövőbeni szabotázsakciók jelentősen megnehezednének, sőt akár el is lehetetlenednek. Így aztán, mivel az időből is kezdtek kifutni, megkezdték a kivonulást a területről. Ekkorra Diedericks nagyon kimerült, alig tudott társával lépést tartani. A terület ismeretének birtokában most már nappal is mozogtak, időközben a vizük elfogyott, Diedericks teljesítményfokozó amfetamin tablettákat vett be, hogy bírja az iramot, de nem álltak meg, haladtak rendületlenül a baráti erők felé. Sikerült így estére eljutni a találkozási területre, de nem kockáztathatták, hogy véletlen belefutnak az UNITA őrségbe, mert könnyen ellenségnek nézhették volna őket, így letáboroztak éjszakára. Kora reggel összefutottak egy UNITA járőrrel, majd nekigyürkőztek a hosszú távnak a helikopter leszállóhelyre, ahol pár nappal később két Puma felvette őket.

Fort Rev-be, a műveleti bázisra visszaérve a feletteseik helyeselték döntésüket, hogy egyetlen helikopterért nem kockáztatták a jövőbeni akciók sikerét. Hírszerzési jelentések később felfedték, hogy Menongue-ben éjszaka nem állomásoztak vadászgépek, félvén egy esetleges szabotázsakciótól, és ezért esténként a messzi északon fekvő Bie-be repülték át, amit az első beszivárgás alkalmával észleltek is.

j-b.: Unita katona, Diedericks, Matias, Stadler

jobboldalon áll Stadler, Diedericks, bal szélen Matias, UNITA katonák társaságában


Folyt. köv.!