"Bárkinek, aki úgy hiszi, hogy ez a háború egy idillikus, mérsékelt konfliktus volt egy távoli afrikai földön, elmesélhetem az ellenkezőjét.
Ismered az édes, rezes szagát a vérnek? Olyan szag, amit soha nem feledsz el. Az emberi lények vére más, mint a többi teremtményé: a lélek szaga. Olyan szag, amit ha egyszer megérzel, soha nem feledsz el.
Ismered az emberi belek szagát, miután valaki darabokra szakadt?
És hogy milyen gyorsan érkeznek rá a kékes döglegyek?
Láttad, milyen pusztításra képes egy Browning? A roncsolás, amit egy .50-es vagy egy 20mm-es tesz az emberi testtel, nehezen leírható. Kettészakítja azt.
Tudod, hogy néz ki egy férfi, miután egy ilyen lövedék leszakította a fejét? Sok fejet összeszedtünk. Szörnyű munka volt.
A géppuskalőszer és a dízelolaj szaga, a fegyverolajé. A fejadagok szaga: csirke biryani, húsgombócok szószban a konzervdobozból kanalazva, miután meg lett melegítve az afrikai keményfából rakott tűzön.
Az érzés, amit az adrenalin szabadít fel. Tudod, hogy milyen, amikor egy félelmet nem ismerő ember megsebesül egy aknától? Még a legbátrabbak is rosszul viselik.
Tudod, milyen érzés tovább élni, miután egy RPG-lövedék megölte a melletted lévő barátod?
A hallás érzékelése: a zaj, amit a géppuskák adnak ki, a Casspir motorok dohogása, és a Mercedesek vúú-húú-húú-ja. A fecsegés a rádióban akció közben elhomályosul a helikopterek csattogásától.
Megtapasztaltad valaha a finom port a bőrödön, amit a Casspir hatalmas kerekei kavarnak a száraz homokból?
Az égető izzadság a szemedben egy forró afrikai nyári délutánon?"
Részlet Sisingi Kamongo: Shadows in the sand c. önéletrajzi írásából.
Kamongo fekete nyomkövető volt a Koevoet/SWAPOLCOIN állományában, több, mint három évig harcolt, többször megsebesült, végül egy taposóakna okozta sebesülés miatt leszerelték, később ettől a sérüléstől deréktől lefelé lebénult. Az első olyan Koevoet-ról szóló könyv szerzője, amit nem fehér szerző írt.
