Carl Gustaf von Rosen gróf és a Biafrai Bébik története egyike a számtalan legendáknak, amik a repülősök között keringenek, de mivel von Rosen nem a II. világháborúban lett híres, így történetét kevesebben ismerik, pedig bátorsága, humánussága, elkötelezettsége a legnagyobbak közé emeli.
 |
| Carl Gustaf von Rosen gróf és az egyik Biafrai Bébi |
A kezdetek
Von Rosen svéd nemesi családban született 1909. augusztus 19-én, Helgesta városában. Apja a svéd felfedező, Eric von Rosen volt, akinek testvére Carin, Hermann Göring felesége volt. Nem meglepő módon a család a náci ideológiával szimpatizált, sőt, a svéd Nemetiszocialista Párt kulcsfigurái voltak. Apja, Eric von Rosen még egy dologról híres: a finn légierő legelső repülőgépét, egy Morane-Saulnier Parasol/Thulin D-t ő adományozta még 1910-ben, és mivel a család szerencseszimbóluma a svasztika volt, így erre a gépre is fel lett festve, fehér alapon kék színnel, amit a Finn Légierő a háború végéig felségjelzésként használt. (Ebből a történetből is kiviláglik, hogy a finnek felségjelzésének semmi küze nem volt a nácik horogkeresztjéhez, mivel már évekkel előbb használták.) Eric a családja bánatára nem szimpatizált rokonai eszméivel, így ő lett a "fekete bárány" a családban, ennek ellenére magától Göringtől tanult meg repülni, repülővizsgáját 1929-ben tette le.
A II. világháborúban
Etiópia 1935-ös olasz megszállása után a Vöröskereszt megbízásából légihíd kiépítésében segédkezett, gyakran a visszaúton magával vitte a sebesülteket, nem egyszer ellenséges tűzben. Az egyik ilyen küldetés alatt az olaszok mustárgáz támadásában ő maga is megsérült. Az etiópiai harcok után a KLM-hez került. A II. világháború kitörése után a Finn Légierő kötelékében Bristol Bleinheim gépen repült, de elégedetlen volt a gép teljesítményével, így kölcsönt vett fel, amiből vásárolt három repülőgépet, melyeket aztán odaadományozott a Finn Légierőnek. Ezek két Koolhoven F.K.52 felderítőgép mellett egy a KLM-től vásárolt, bombázásra átalakított Douglas DC-2 szállítógép voltak, utóbbi vezetésére önkéntesként vállalkozott, de később nem repült vele, csak Finnországig. Hollandia megszállása után Londonba került, ahol a RAF önkénteseként kívánt harcolni, de a Göringhez kapcsolódó rokoni szálak miatt elutasították. Így ismét a KLM-nél vállalt munkát, a London-Lisszabon menetrend szerinti járaton, ami elég veszélyesnek számított. Időközben holland felesége csatlakozott a nő szülőhazájában működő ellenállási mozgalomhoz, ahol sajnálatos módon életét vesztette.
Az ENSZ szolgálatában
A háború után ismét Afrikába vetette a sors, a frissen felszabadított, és független Etiópiába, ahol az ország újonnan alakuló légierőjének pilótáit oktatta. 1953-ban honfitársa, Dag Hammarskjöld lett az ENSZ főtitkára, akinek személyi pilótája lett. Sajnos a főtitkár repülőgép szerencsétlenségben hunyt el 1961-ben, Kongóban, pont amikor von Rosen betegség miatt nem tudott repülni.
A nigériai polgárháború
1967-ben Biafra függetlenedni akart Nigériától, ami véres polgárháborúhoz vezetett, a nigériai kormány pedig gazdasági szankciókat léptetett életbe, aminek hatására éhínség tört ki a fiatal államban, naponta 3-5000 ember halt meg, főleg gyermekek. Amikor von Rosen meglátta az éhségtől felpuffadt hasú gyerekekről készített képeket, cselekvésre szánta el magát, segélyszállítmányokat juttatott el az országba. A helyszínre érve látta, amint a szovjetek támogatta Nigériai Légierő civil falukat bombáz le. Ekkor valami komolyabb terv született meg a gróf fejében, amivel keményen oda akart vágni a nigériaiaknak. Hazatért Svédországba, és vásárolt öt Saab Malmö MFI-9B gyakorlógépet. Von Rosen a francia titkosszolgálat segítségével Franciaországban átalakíttatta a gépeket oly módon, hogy géppuskákat, illetve a szárnyak alatt francia gyártmányú MATRA SNEB 68mm-es rakétát befogadó konténereket szállíthasson. Majd Gabonba repülvén az eredeti fehér festésük helyett zöld rejtőszínt kaptak. Érdekességképp megjegyzendő, hogy erre a célra Volkswagen autófestéket használtak.
 |
| A 6db rakéta befogadására alkalmas MATRA SNEB konténer... |
 |
| ...és a 68mm-es irányítatlan rakéta. |
 |
| A felső képen még az eredeti, de már rakétákkal felszerelt fehér alapszínű, míg alul a zöldre festett Bébi. |
Két honfitársával, egy kanadaival és két helyi pilótával (egyikük a Biafrai Légierő vezetője volt) kiegészülve von Rosen harcba szállt a Biafrai Bébiknek elkeresztelt apró repülőgépekkel a lényegesen erősebb Nigériai Légierővel. A kanadai pilóta Lynn Garrison volt, aki 17 évesen a RCAF legfiatalabb pilótája lett, később a CIA megbízásából zsoldosként repült több konfliktusban, ahol az Árnyék fedőnevet kapta, és háborús filmek repülős jeleneteiben is közreműködött.
 |
| Lynn Garrison egy P-51 Mustang... |
 |
| ...és egy F4U Corsair pilótafülkéjében. |
Az első akciójukra 1969. május 22-én került sor, amikor az ellenséges légierő gépeit támadták Port Harcour-ban, taktikájuknak köszönhetően teljes sikerrel. Az ezt követő három hónap alatt megsemmisítettek 4db MiG17-es vadászgépet, egy deHavilland Heron utasszállítót, két Canberra és három Il-28-as bombázót, mely a nigériai bombázóflotta kb. fele volt. mindegyik gépet a földön lőtték ki, a NAF bázisain. Emellett közel 300 bevetés alatt támadtak járműkonvojokat, ellenséges csapatösszevonásokat, folyami naszádokat, egy esetben pedig egy erőművet, aminek kijavítása fél évbe telt.
Taktikájuk a gépeik tulajdonságaival összhangban a gerillaegységek támadásaihoz hasonlított. Teljes rádiócsöndben, hajnalban vagy alkonyatkor a fák lombkoronájának magasságában érkeztek, a lassú sebességüknek köszönhetően rendkívül pontosan kilőtték rakétáikat, és távoztak, mielőtt az ellenség felocsúdhatott volna. Természetesen a légvédelem lőtt rájuk, de köszönhetően a gépek kis méretének, nagyon ritkán tudtak találatot elérni.
Később a NAF megerősödött, és megtorlásképp egy MiG-17-es vadászuk lelőtt egy svéd felségjelzésű, a Vöröskeresztnek szállító DC-7-es szállítógépet, melynek négyfős személyzete életét vesztette. Von Rosen látván, hogy akcióikkal nem tudnak igazán komoly kárt tenni az ellenségben, július végén hazatért Svédországba egy vizsgálatra, de augusztusban visszatért, hogy kiképezze az utódait a biafrai légierőnél. 1969. szeptemberében 5db orth American T6G Texan repülőgépet szereztek, amiből októberben négy meg is érkezett. Ezek jóval nagyobb kapacitásúak voltak a Saab gépekhez képest. Három hónapig repültek ezeken a gépeken zsoldosok, akik a portugál légierőnél szolgáltak korábban, míg 1970. január 15-én a háború befejeződött.
 |
| Von Rosen, a pilóták, és a Biafrai Bébik |
 |
Ismét Etiópia
1974-ben von Rosen amellett, hogy a Transair kereskedelmi járatain repült, humanitárius repüléseket is végzett Etiópiában, ahol éhínség tombolt. Később elhagyta állását, és saját gépén, egy Saab MFI-17 Supporter gépen vitte a segélyeket. 1977. júliusában tört ki a háború Szomália és Etiópia között, az Ogaden-nek nevezett területért, von Rosen természetesen ez idő alatt is segélyeket szállított. 1977. július 13-án, Gode-ben tartózkodott, amikor szomáliai gerillák támadták meg a helységet. Sajnálatos módon a bátor pilóta is az áldozatok között volt, Addis Abebában temették el.
 |
| Carl Gustaf von Rosen (1909-1977) |
