Amiért nem jár kitüntetés...

1980. augusztus 9-én kezdődött a 32. zászlóalj Chaka hadművelete, melyben az Alpha és Echo századok vettek részt. A hadművelet keretén belül a zászlóalj saját felderítő szárnyának egy négyfős osztaga Willem Ratte vezetésével azt a feladatot kapta, hogy derítse fel egy kb. 300 fős SWAPO tábor pontos elhelyezkedését Chiede közelében.  Rattén kívül egy fehér, a másodparancsnok Piet van Eeden őrmester, és két fekete, Pedro Cosomo, aki egyszemélyben volt rádiós és szanitéc, valamint Filipe Shapata alkotta a csapatot. Shapata nem mellékesen a környéken nőtt fel, ezért helyismerete nagy könnyebbséget jelentett a művelet szempontjából, viszont nem sokkal az akció előtt még az angolai hadseregben szolgált, elfogása után állt át, és harcolt a Három-ketteseknél. Elmondása szerint éltek rokonai a területen, akik valószínűleg segíthetnek a bázis pontos helyének meghatározásában. Ratte nem bízott meg még teljesen benne, mivel csak pár hónapja volt velük. 

Az osztagot szokás szerint egy Puma helikopter tette ki a célkörzetben, és két éjszakai gyaloglás után sikerült rátalálniuk Shapata sógorára, aki elmondta nekik, hogy merre találják a bázist, sőt azt is felajánlotta, hogy elkíséri őket, csak néhány holmiját előbb összeszedi. Valójában riasztotta az ellenséget, akik kapva kaptak az alkalmon, hogy a rettegett 32-esek felderítőit elkaphatják. A felderítők mikor tudták, hogy elárulták őket, elindultak a feltételezett bázis irányába, és valóban hamar ráakadtak a SWAPO harcosok nyomaira. Mivel nem rendelkeztek megfelelő takarással, egy termeszvár és néhány ritkás bokor közelében rejtőztek el. Délelőtt két SWAPO-katona haladt el nem több, mint 20m-re tőlük, akik őket keresték, erről morzeadást adtak le a főhadiszállásnak, miszerint nagy valószínűséggel nem fedezték fel őket. Mivel világos nappal egy ellenséges bázis közepén lapultak, elővigyázatosságból nem mozoghattak el a búvóhelyükről, valójában, ha akartak volna, se állhattak volna odébb. Ellentétben azzal, amit gondoltak, a két katona meglátta őket, és késő délután kb. 100 társukkal együtt tértek vissza. Ekkor adták le a Q betű morzejelét rádión, ami a Puma mellett gunship helikopterek támogatását is kérte, csakhogy azoknak legalább 20 perc kellett, míg a célterület fölé érnek.

Ezalatt a kis csapat már tűzharcban állt az ellenséggel, melynek elején Ratte máris csúnyán megsérült a karján. Mikor ezt a többiek meglátták, oldalra húzódtak, hogy eltereljék a figyelmet sérült parancsnokukról. Az intenzív tűzharcban Filipe és Pedro kifogytak a lőszerből, és jobbnak látták elmenekülni a harcból. Eközben Willem egyedül, csak a jobb karját használva tüzelésre, próbálta visszatartani a gerillákat, de hamarosan elvesztette eszméletét a vérveszteségtől. Miután a két fekete katona elrohant a határ felé, van Eeden visszatért Rattéhoz, és üvöltve kért a rádión helikopteres támogatást. A támadók még ekkor sem tudták pontosan, hogy hol van a két ember megbújva, de vonalba fejlődve feléjük közeledtek, a két felderítőnek csak percei voltak hátra, és csak egyetlen dologban bízhattak a felmentés megérkezéséig. A felderítő csapatoknál bevált szokás volt a nappali pihenőhelyüket körbevenni Claymore aknákkal, van Eeden is csak arra várt, hogy az első pár SWAPO-harcos beérjen az aknák zónájába, majd működése hozta, miután egyikőjük közvetlen az első Claymore-hoz ért. A szerencsétlent szó szerint félbevágta a többtucatnyi csapágygolyó, és a közelben lévő közül is többen megsérültek. Ezután van Eeden még jónéhány aknát felrobbantott, ami kisebb zavart okozott az ellenség soraiban, de mire összeszedték magukat, és újra megindultak volna, odaértek az Alouette-k, amelynek gépágyúkezelői céllövöldében érezhették magukat, 16 gerillát ártalmatlanítottak, amíg a Puma csapatszállító, fedélzetén erősítésként egy másik recce egységgel megérkezett, és a két felderítőt kimenekítette.

A SWAPO területre egy nappal később megérkezett az Alpha és az Echo század, Gunship helikopterek és Impala csatarepülőgépek támogatásával. Sajnálatos módon a földi egységeket rossz helyen tették ki, így az ellenség nagy részének sikerült elmenekülnie.

Willem Ratte egy évig élt összeszegecselt karral, de később visszatért az egységhez. 

Pedro Cosomo és Filipe Shapata két nappal a történtek után sikeresen visszajutott a zászlóaljhoz, ahol lincselés közeli hangulat fogadta őket gyávaságukért, amiért társaikat magukra hagyták. Mint később bebizonyosodott, Shapatának nem volt köze sógora árulásához, és később családját egy rejtett akció keretén belül kimenekítették Angolából.

Piet van Eeden nem kapott semmilyen kitüntetést hősies helytállásáért, a 32-esek akkori parancsnoka, Deon Ferreira és Willem Ratte is úgy gondolta, hogy ez a legkevesebb, amit a legendás egység tagjainak teljesíteni kell. Évekkel később Ratte beismerte, hogy tévedett, amiért nem terjesztette fel semmire van Eeden-t, aki valójában bőven kiérdemelte volna a SADF legmagasabb kitüntetését, a Honoris Crux-ot.