RECCE, 3. rész: A kiképzés

Kiválasztás, kiképzés a '70-es évek elején

A 70-es évek elején nem volt formális kiképzési rendszer, egy intenzív, hat hetes kurzus alatt választották ki a jelentkezők közül a későbbi operátorokat, ahol csak a legmotiváltabbaknak sikerült teljesíteni a tanfolyamot. A kommandók saját igényük szerint állították össze a kiképzés menetét, de mindről elmondható, hogy nagyban támaszkodott a rodéziai SAS és Selous Scouts képzési rendszerére, amit az oktatók nagy része korábban saját bőrén tapasztalt. Később igény lett egy kidolgozott rendszerre, amelyen belül egy előválogatás alapján eldönthető volt, hogy a jelölt alkalmas-e egyáltalán a különleges feladatokra. Mivel itt már fontos szerep jutott a pszichológiai vizsgálatnak is, a Military Psyshological Institute is bekapcsolódott az előzetes válogatásba.

Kiválasztás és kiképzés a '70-es évek végétől a '80-as évek közepéig

Az átlagos válogató az 1RR-ben következőkből állt (a 4RR és 5RR kiválasztó kurzusa hasonló volt):

-Előzetes szelekció a jelöltekből, egészségügyi és pszichológiai tesztek alapján.

-2 hetes fizikai kiképzés, fontos tudni, hogy ekkor még a jelentkezőknek bőséges étkezésekben volt részük.

-2 hetes menetgyakorlat, ahol nagy hangsúlyt fektettek a tájékozódásra. A fejadagokat már elkezdték csökkenteni, az alvásmegvonás is napirenden volt, és a menetelések alatt mind nagyobb terhet kellett a jelöltnek cipelni. Mindezek mellett fokozatosan pszichológiai terhelésnek is ki voltak téve.

-1-2 hetes bozót gyakorlat, ahol tájolóval és anélkül is tájékozódni tanultak, nappal és éjszaka is. Elkezdték kiképezni őket emberek vezetésére is, ennek része volt különböző akadálypályákon való áthaladás, ahol a csapatmunka és vezetési képességek jól nyomon követhetők voltak. Ebben az időszakban is rendszeresek voltak a menetgyakorlatok, és ekkorra a fejadagok már a minimálisra voltak csökkentve.

Ezek után egy fontos pontra érkeztek a kiválasztásban, akik eddig bent maradtak. Közölve lett a jelöltekkel, hogy minden oktatóra szükség van egy sürgős küldetés miatt, és a kiképzés egy későbbi időpontban fog folytatódni. A kiképzők magukkal víve a  jelöltek felszerelését, teherautókon magukra hagyták őket, meghagyva nekik, hogy várjanak, ahol vannak, hamarosan felszedik őket járművekkel, és hazarepülnek. Ezt követte a rendkívül realisztikus, rettegett "sötét fázis": hamarosan a jelölteket elfogták a gerillák, akik valójában az 5RR fekete bőrű operátorai voltak. Ezzel egy egyhetes kurzus kezdődött, melynek fő célja az volt, hogy a jelöltek megismerjék az ellenséget: a gerillákéval teljesen megegyező bázist építettek a bozótban, megtanulták kezelni a keleti blokk fegyvereit (AKM, RPD, RPK, RPG-7, stb.), ráadásul mindezt a kommunista felkelők kiképzésével teljesen megegyező módon. Párokra osztódtak, minden jelölt mellé egy "gerilla" került, akivel mindent úgy tettek, mint a SWAPO-gerillák, ez alól például az étkezés, vagy az alvás sem jelentett kivételt. A fizikai kiképzések és a táborépítés közti időkben ideológiai és elméleti oktatást is kaptak, melynek része volt a SWAPO-indulók megtanulása is. Ebben a fázisban ételt alig kaptak, az ötödik napig az átlag fejadag mindössze egy gabonakorpa szeletből, és egy konzerv dzsemből állt. Az ötödik nap húshoz jutottak, mivel ekkor lőhettek maguknak egy páviánt. A hetedik nap fehér operátorok éles lőszert használva "megtámadták" a bázisukat, és a jelölteknek azt az utasítást adták, hogy meneküljenek el egy gyülekezési pontra. Miután ez sikerült, jött egy különösen megterhelő, ún. "roppantó" szakasz: 50km-es távot kellett megtenni pihenő nélkül, erőltetett menetben, de mikor elérték a célt, ott újabb kihívással kellett szembenézniük, jelesül telefonpóznákat kellett felvenniük, és magukkal cipelniük a következő pontig. Onnan ismét futás a következő pontra, ahol 35-40kg-os betonkockákat, homokzsákokat, vagy hasonló súlyt magukkal víve kellett újabb gyülekezőhelyre érniük. Mikor megérkeztek, a nehezékeket lerakhatták, majd ismét futhattak tovább. Ráadásul az ellenőrző pontokon a kiképzők kis barbecue partikat tartottak, hideg sörrel és italokkal, ami a több hete kevés fejadagon élő, kialvatlan, elcsigázott jelöltek számára igencsak csábító volt, persze aki megtört, az hiába csinálta eddig végig, kiesett. Az utolsó ellenőrzőpontot időre, hajnali 2 órára el kellett érniük azoknak, akik még bent maradtak, ahol az az utasítás fogadta őket, hogy pihenő nélkül újabb 45km-t kell megtenniük. Nemsokkal ezután viszont megállították őket, mondván, vége a kurzusnak. Persze jópáran ilyenkor azt hitték, hogy ez újabb trükk a kiképzőktől, egyszerűen nehezen hitték el, hogy valóban vége a kiválasztásnak.

Az egész válogatás alatt a jelölteknek mindössze egy szett ruhájuk volt, és nem volt lehetőségük azokat mosni, viszont a fegyverek tisztaságára különösen nagy gondot kellett fordítaniuk, mivel a kiképzők keményen büntették, akinek a fegyvere nem volt makulátlanul tiszta.

Azokra, akik sikerrel vették a válogatót, 9 hónapos kiképzés várt:

1. Ejtőernyős kurzus (2 hét): 20 ugrást kellett teljesíteni, ebből egyet éjszaka, és hármat teljes felszereléssel.

2. Csónakos kurzus (2 hét): Zodiac motorcsónakok és Klepper kenuk használatának elsajátítása mellett rengeteg testnevelési gyakorlatot és futást kellett végezniük.

3. Vezetési és járműkarbantartó kurzus (1 hét): Teherautók, Land Roverek, és motorkerékpárok vezetésének megtanulása, alacsony fizikai megterhelés mellett.

4. Szakasz szintű fegyverkezelői kurzus (4 hét): FN MAG, RPG-7 valamint az ellenség fegyverei kezelésének csiszolása. A fizikai megterhelés ismét extrém magas volt.

5. Légi tájékozódási kurzus (3 hét): Landolási zónák és ledobási zónák előkészítése, csapásmérő repülőgépek és helikopterek célra irányítása volt a kiképzés anyaga, kis fizikai megterhelés mellett.

6. Alapszintű robbantási és akna mentesítő kurzus (2-2 hét): Kis fizikai megterhelés.

7. Nehézfegyver kezelői kurzus (6 hét): Különböző, 14,5mm-es nehéz géppuskák, 20mm-es, 23mm-es gépágyúk, 81mm-es aknavetők használata, tisztítása, karbantartása. Erős fizikai megterhelés.

8. Alapvető orvosi kurzus (2 hét elméleti, 4 hét gyakorlati): A durban-i kórházban, napi 16 órás műszakban dolgoztak.

9. Bozót túlélés kurzus (4 hét): Víztisztítás, horgászat, madarak és kígyók elejtése és elkészítése, menedéképítés, navigálás tájoló nélkül, nyomkeresés.

Eddig a pontig ha a jelölt nem volt képes valamelyik kurzust teljesíteni, akkor kibukott a kiképzésről, de ha ez sérülés miatt következett be, akkor volt egy második esélye, és az utolsó elvégzett kurzus után csatlakozhatott a következő kiképzésbe.

10. Kisegységes harcászati kurzus (6 hét): Támadás elhárítása, ellentámadás, rajtaütés, gyülekezőpont elkészítése.

Az utolsó kurzus volt a végső, "csináld meg, vagy lépj ki" döntés színtere, ahol a jelöltnek nem pusztán az elméleti és gyakorlati feladatokon kellett megfelelnie, de a kiképzők és saját társai egybehangzó támogatását is muszáj volt elnyernie. Akinek sikerült végigcsinálni, azok képzett operátorként kerültek adott Recce Ezredekbe, ahol tovább csiszolták tudásukat a választott szakirányban.

FOLYT. KÖV.