RECCE, 4. rész: A veszteségek

Operation Argon

1985. májusában egy titkos felderítő akció keretében Wynand du Toit százados vezetésével 9 recce operátor a 4RR-ből behatolt Angolába, a határtól 2000km-re található, olajban gazdag Cabinda tartományba. A katonákat felfedezte az ellenség, és a kitört tűzharcban ketten életüket vesztették, és egyikőjük fogságba esett, de a többiek biztonságban visszatértek Dél-Afrikába. Az akcióban jónéhány angolai katona is életét vesztette.

1985. május 13-án a SAN hajója kifutott Saldanha Bay-ből, fedélzetén a recce operátorokkal, és kisegítő személyzetükkel. Cél az angolai partszakasz volt, a zairei határ közelében. Az akció célja az ANC és SWAPO bázisok felderítése volt Cabinda körzetében, mivel az előzetes felderítés megállapította, hogy itt képezik ki nagyrészt azokat az ANC gerillákat, akik később visszaszivárogtak Dél-Afrikába. A körzetben számos katonai bázis volt található, mivel jónéhány olajtároló létesítmény volt a területen. (Érdekesség: meg nem erősített források szerint amerikai vietnámi veteránok és brit ex-SAS katonák is védték a létesítményeket.)

A hajó a partot május 19-én közelítette meg, egy kisebb csapat gumicsónakokkal pedig felderítette a parti viszonyokat, mielőtt a teljes egység partra szállt volna. Az előzetes felderítés nem talált számottevő aktivitást, így az akciót másnap estére időzítették. Május 20-ának éjszakája tökéletes partraszálló idő volt a reccék szempontjából: sötét és felhős. A csapat gumicsónakokon megközelítette a partot, eközben a hajó visszatért a nyílt tengerre. Viszont muszáj volt a tervezettnél messzebbről indulniuk, és az előzetes információkkal ellentétben a tenger sem volt nyugodt, így az időzítés csúszni kezdett. Ahogy egyre közelebb értek a parthoz, du Toit százados éjjellátójával észrevette, hogy a közelben van egy halászhajó, és a parton egy kis tábortűz körül néhány ember tartózkodik. Mivel meg kellett várniuk a halászhajó távozását, ekkora már 3 órás késésben voltak a tervezetthez képest, és így a felfedezés veszélye is egyre nőtt. Miután sikeresen partot értek, a csónakokat elrejtették, és megbeszéltek egy gyülekezési pontot vészhelyzet esetére.

A csapat megmászott egy magas meredélyt, majd követte az előzetesen felderített útvonalat, mely egy kis falu mellet egy útig vezetett. Újabb órát vesztettek, mikor elszámolták a távolságot, és mielőtt elérték volna az utat, visszafordultak. Ennek ellenére folytatták küldetésüket, és a sötétségből hátralévő két óra alatt búvóhelyet kerestek, egy sűrű, fás területen, de azt már napfénynél érték csak el. A dél-afrikai hírszerzés és több felderítő repülés alapján a búvóhely környéke nagyon alacsony katonai aktivitást mutatott, de a valóságban körös-körül jól álcázott, frissen épült FAPLA bázis terült el. A felderítés szerint a búvóhely buja aljnövényzettel rendelkezett, egyik irányban vékony sávban parti bokrokkal, mely ideális lett volna a visszavonuláshoz. Csak a helyszínen derült ki, hogy ezt a sávot megtisztították, így a csapat csapdába esett.

Az egység körkörös védekező állást foglalt el, egy embert pár méterrel előrébb küldve északi irányba, ahonnan jöttek. Hajnalban felfedeztek 1000m-re egy álcázott FAPLA bázist, ahonnan pár óra elteltével egy járőr felfigyelt a reccék óvatlanul hátrahagyott nyomaira. Ez a járőr nem bocsátkozott velük harcba, hanem visszatért a bázisra, ahonnan egy nagyobb egység indult el a rejtekhely felé. Délután 5-kor egy kisebb, háromfős FAPLA járőr nyomaikat követve egyenesen előrenyomult a bozótosba, majd miután észrevették, hogy a reccék pontosan hol rejtőznek, visszatért a bázisra. Ezzel egyidőben számos FAPLA katona a másik irányból közelítette meg a őket, majd hevesen tüzelni kezdtek, a körkörös védelmi vonaluktól mindössze 4m-re csapódtak be lövedékeik. Miután RPG-vel is elkezdtek rájuk lőni, du Toit kiadta a parancsot a visszavonulásra.

A visszavonulás egyetlen módon, a sötétség leszállta előtt saját nyomaikat követve volt lehetséges. Két recce sérült meg, miközben kitörtek a bozótosból, mivel tőlük mindössze 50m-re nyugatra egy csapat FAPLA katona vette őket koncentrált tűz alá RPD könnyű géppuskákkal, számos AK47-el, és RPG rakátákkal. A csapat északnak fordult, egy másik FAPLA-egységgel a sarkukban, és egy harmadik egység nyugatról kezdte őket oldalba keríteni. Az egyetlen lehetséges út keletre volt, ahol 40 méternyi derékmagasságú fűmezőn túl facsoport terült el. Du Toit és még két katona egy sekély vízmosásban előrement a mezőn, míg a többi katona várt a bozótosban. A százados kis csapata hamar magára vonta az ellenség teljes figyelmét, és több, mint 30 FAPLA katona nyomult előre feléjük. Louis van Breda tizedes életét vesztette a harcban, míg két társa folytatta a harcot, akik ekkorra szintén megsebesültek, és fogytán voltak a lőszernek is. Pozíciójukat lerohanták az angolaiak, megölve Rowlan Liebenberg tizedest, és súlyosan megsebesítve du Toit századost. Később a százados elmondta, hogy a tűzharc a szokásos 15-30 másodpercnél jóval tovább, mintegy 45 percig tartott.

Bár a százados eszméleténél volt, mégis azt hitték róla, hogy meghalt, így egy FAPLA katona elkezdte megfosztani órájától és felszerelésétől, mikor is realizálta, hogy du Toit még él, és meglőtte a nyakán. Még ekkor is magánál volt, és bár súlyosan sérült volt a vállán, nyakán és karján, az angolaiak kegyetlenül ütlegelni kezdték, azt hívén róla, hogy zsoldos. A százados bizonygatta, hogy dél-afrikai tiszt, amin a katonák igencsak meglepődtek, főleg, mikor megtudták, hogy du Toit ráadásul egyike a híres recce-knek. Az ütlegek után a századost orvosi ellátásban részesítették Cabindában, majd Luandába szállították, ahol kórházba került.

Miután du Toit századost elfogták, a FAPLA egységek nem foglalkoztak velük, így a megmaradt hat recce operátor folytatta útját északnak, felvették a kapcsolatot a hajóval, és visszatértek Dél-Afrikába. Du Toit-ot az angolaiak kihallgatták, ahol ő azt az előzőleg jóváhagyott tévinformációt adta be nekik, hogy a recce csapat eredeti feladata az olajfinomító felrobantása lett volna. 837 nap magányos fogság után 1987. szeptember 7-én du Toit százados hazatérhetett egy komplikált fogolycsere után, melyben dél-afrikai részről elengedték a terrorizmus miatt fogva tartott francia Pierre-André Albertini-t, és a holland Klaas de Jongé-t, valamint több mint 100 FAPLA foglyot, akiket az UNITA tartott fogságban. Angolai részről du Toit mellett a két elesett recce holttestét is kiadták.

Louis van Breda tizedes és Rowlan Liebenberg tizedes földi maradványait 1988. március 15-én szállították vissza hazájukba.

Harci veszteségek

A 23 évig tartó bozótháború alatt a különösen veszélyes műveletek során 81 recce operátor vesztette életét, miközben több mint 900 küldetést teljesítettek, melyek közül mindössze egyetlenegy (a fentebb olvasható) végződött totális kudarccal. Érdekes mód a Határháborúban a SADF első és utolsó hősi halottja is a reccé-k közül került ki:

F.J. Zeelie hadnagy az 1 Recce Commando-ból 1974. június 23-án, Bwabathá-ban, Angolában esett el, poszthomusz kapta meg a Louw Wepener kitüntetést.

H. Carstens tizedes az 1 Recce Ezredből 1989. április 4-én vesztette életét. Ő volt a Határháború utolsó hősi halottja.

Operators' pray

Heavenly Father

King of the world

I know all things are in your hands

Whatever happens to me

As a Special Force's operator

I am prepared to suffer hardship

I am ready to endure danger

and unrest, pain and hurt

I am willing to be hungry and thirsty

I am prepared to face the enemy fearlessly

Lord, I am weak

I cannot depend on my own strength

I do not want to trust in my own abilities

Lord, my God

Let me trust in You alone

Give me courage and strength

And above all, faith

To do my work fearlessly - always

Amen

Az operátorok imája

Mennyei Atyám

Világmindenség ura

Tudom, minden a te kezedben van

Bármi is történjék velem

Mint egyike a Különleges Erők operátorainak

Felkészültem, hogy elszenvedjem a nehézségeket

Kész vagyok elviselni a veszélyt

A fáradtságot, fájdalmat és sérülést

Hajlandó vagyok éhezni és szomjúhozni

Felkészültem, hogy félelmet nem ismerve szembenézzek az ellenséggel

Uram, gyenge vagyok

Nem hiszek a magam erejében

Nem bízhatom a saját képességeimben

Uram, én Istenem

Egyedül benned bízhatok

Adj nekem bátorságot és erőt

És mindenek felett hitet

Hogy félelem nélkül végezhessem munkám - mindig

Ámen